Oravecz Imre családregényének, az Árvaiak trilógiájának első kötete az Ondrok gödre. A
történet Szajlán, a Heves megyei kisközségben játszódik. 1857-ben járunk, mikor
megismerkedünk a szereplőkkel és 1896-ban, mikor elköszönünk tőlük – ekkor már a
második generációtól, Istvántól és feleségétől, Annától, akik két gyermekükkel épp Amerika felé veszik útjukat. Terveik szerint az elválás nem örökre szól, a külhonban töltött néhány évben remélik összeszedni azt a pénzt, amely majd hozzásegíti őket a saját föld megvásárlásához. A kilátástalanság készteti a fiatal párt otthona elhagyására, boldogulásuk története a 19. század végi magyar paraszti világ lenyomata. Oravecz rengeteg leírással dolgozik, annyira szemléletesen festi meg a földrajzi környezetet (Szajlát és környékét), hogy ez alapján az olvasó maga is úgy érzi, akár el is kísérhetné hőseit szántani vagy gombászni Darnóra, vagy szőlőt művelni Dregolyba. A paraszti élet elevenedik meg a kötet lapjain, de írója nem foglal állást a létforma mellett vagy ellenében, hanem a maga tárgyilagosságában ábrázolja azt. Szép szövegű, komoly könyv, lassú, ízlelgetős olvasásra.
