A mű igaz történet alapján íródott. 1983-ban Tami Oldham Ashcraft és jegyese, Richard Sharp elvállalták, hogy a Hazana nevű vitorláshajót Tahitiről elszállítják San-Diegóba. Azonban két héttel az indulás után a két tapasztalt hajós szörnyű viharba keveredett. Richard leküldte kedvesét a fedélközbe, önmagát pedig a kormányálláshoz rögzítette, hogy uralni próbálja a hánykolódó hajótestet. Kétségbeesett kísérlete nem járt sikerrel: a hajó többször megpördült önmaga körül – Tami megsérült, Richardot pedig elsodorta a víz.
A hajó súlyosan roncsolódott: a motorja, az elektronikus navigációs rendszere tönkrement a vitorlák egy részével együtt, a kormánya is elromlott. Tami negyven napon keresztül sodródott egyedül a Csendes-óceánon, amit kitartásának, leleményességének, akaraterejének és tudásának köszönhetően élt túl.
A történet két szálon fut. Az egyikben megismerhetjük Tami korábbi hajózási tapasztalatait és Richarddal közös történetét.
A másik szál azt mutatja be, hogyan élte túl Tami mentálisan, miként dolgozta fel a történteket útközben – meditációs technikát használva a hajón.
Tami – hogy működőképes és nagyjából irányítható legyen – nagyon sok mindent megszerelt a hajón. Régi tengerészeti módszereket használt a tájékozódáshoz: szextáns, egy óra és táblázatok segítségével számolta ki tartózkodási helyét és a megfelelő haladási irányt. Hawai felé próbálta kormányozni a megrongált járművet, ahol végül sikerült is partot érnie.
A regény nem ér itt véget, továbbra is nyomon követhetjük Tami sorsát, traumafeldolgozási technikáját.
A vitorlázást a vele történtek után sem hagyta abba, ami lenyűgöző teljesítmény. Edukációs előadásokat is tartott, hogy felhívja az emberek figyelmét a hajózási alapismeretek elsajátításának fontosságára.
A könyvből 2018-ban nagy sikerű filmet készítettek.
Ezt a regényt azoknak ajánljuk, akiket érdekel a hajózás, a valós eseményeken alapuló történetek.
