Sándor Anikó: El Camino. Az út, ami hazavisz

Sándor Anikó 2011-ben úgy döntött, hogy változtat az életvitelén a stressz, a szorongás, az időhiány és a monotonitás miatt. Felmondott a munkahelyén és utazni kezdett, hogy eldöntse merre tovább. Az El Camino zarándokúton szerzett élményeit végül könyvformába öntötte és megjelentette.
A könyv egyszerre egy útleírás és egy spirituális utazás története: részletesen bemutatja, hogy mit tapasztalt a szerző, merre járt, mit látott, milyen helyeken szállt meg. Többek között arról is ír, hogy milyen emberekkel találkozott az út során. Érdekes volt számomra, hogy nagyon sok különböző kultúrából származó ember vett részt a zarándoklaton, akik mégis gyakran hasonló okok miatt vágtak neki, mint európai társaik (párkapcsolati probléma, munkahelyi probléma, természet szeretete, túrázás szerette, vallási elköteleződés stb.).
A könyv rendkívül személyes. Bepillantást enged a szerző gondolatvilágába, értékrendjébe, érzéseibe, múltjába. Nyomon követhetjük azt, hogy az út során az első három hogyan változik meg. Nekem az a rész nagyon tetszett, amikor egy csigát talált az út közepén Sándor Anikó és megfogta és átvitte a túloldalra, hogy ne tapossák el.  Majd utána azon gondolkodott, hogy tényleg jót tett-e ezzel a csigának, hogy vajon tényleg arra akart-e menni, joga volt-e beleszólni a csiga életébe.
Az írónő a belső utazása során képes volt szembenézni az őt ért traumákkal, majd feldolgozni és elengedni azokat. Ennek következtében a könyv hangulata változó, hol vidám, hol torokszorító, hol felemelő.
A naplóban szerepel, hogy milyen szokások kapcsolódnak az El Caminóhoz.  Az utazók például Cruz de Ferrónál leteszik az otthonról hozott követ, ami mindenki számára mást jelképez. Néhányan az út végén elégetik az utazás során viselt egyik ruhadarabjukat, hogy másnap már új emberként kelhessenek fel.
A könyv egyik erőssége, hogy nagyon jól visszaadja a túrázás valódi élményét, hangulatát, a természet szépségét. Nagyon tetszett az a leíró rész a tájról, amikor Sándor Anikó olyan korán indult neki az aznapi távnak, hogy még fent voltak a csillagok. Ugyanakkor a túrázásnak azt a részét is bemutatja a szerző, hogy milyen érzés volt, amikor iszonyú melegben sík terepen árnyék nélküli részen kutyagolt több kilométert fájós lábbal.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekel az ezotéria, a spiritualitás, a vallás – vagy legalább is nyitottak rá –, az utazás szerelmeseinek, azoknak, akik szeretnek túrázni, akik szeretik a természetet.