A nyomozó, Hercule Poirot figyelmét ezúttal nem egy gyilkosság kelti fel, hanem egy lopássorozat – a diákszállón különböző értékű tárgyak tűnnek el és egy részük igen szokatlan, megmagyarázhatatlan módon kerül elő. Kinek kellhet egy fél pár estélyi cipő? Vagy egy bizsu karperec, egy pudrié, egy ajakrúzs, egy sztetoszkóp, egy pár fülbevaló, egy öngyújtó, egy ócska flanelnadrág és egy doboz csokoládé? De lába kél egy szakácskönyvnek, egy üveg bórsavpornak, egy üveg fürdősónak, egy gyémántgyűrűnek, egy selyemsálnak és egy hátizsáknak is, de még a villanykörtéket is ellopják!
A rejtélyt csak növeli, hogy a legértékesebb tárgy, a gyémánt eljegyzési gyűrű az eltűnését követő napon egy leveses tányérból kerül elő. Arra sincs magyarázat, hogy valaki miért szabdalja fel az ellopott selyemsálat és a hátizsákot, illetve, hogy mihez kezd egy fél pár estélyi cipővel. Amint elkezdődik az eltűnt tárgyak utáni hajsza, máris megtörténik az első gyilkosság is.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a diákszállón különböző nemzetiségű emberek élnek, eltérő angol nyelvi tudással, ami igencsak hátráltatja a rendőrségi kihallgatásokat. Minden szereplőnek meg van a maga kis titka, amit körömszakadtáig véd, ezért hát mindenki gyanús.
A mű jól bemutatja Hercule Poirot különc természetét, rendszeretetét, rendkívül jó emberismeretét, egyedi gondolkodásmódját. A kedvenc nyomozási módszerét is (a beszélgetést, a logikus gondolkodást, a szürke agysejtek használatát), illetve a kapcsolatát az angol rendőrség tagjaival.
Nekem azért tetszett ez a könyv, mert többet megtudhattam belőle az egyik kedvenc mellékszereplőmről Miss Lemonról – az ő révén kerül kapcsolatba az üggyel. Mr. Poirot. Miss Lemon szabadidejében egy új kartotékrendszer tökéletesítésén fáradozik, amit szabadalmaztatni szeretne… Vajon sikerül neki?
A történet annyiban különbözik a többi Poirot könyvtől, hogy a végén nem a szokásos módon buktatja le a gyilkost a főszereplő. Nem hívja össze az összes gyanúsítottat egy „grand finaléra”, hanem egy ügyvédnek meséli el, mire jött rá, majd a rendőrökkel közli a végeredményt. Magát a letartóztatást nem is írja le a szerző.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a klasszikus krimit, Agatha Christie rajongóknak vagy azoknak, akik egy könnyed, izgalmas krimire vágynak a nyaraláshoz.
