Adott egy rendkívül sikeres írónő a 18-19. század fordulójáról, a napóleoni háborúk időszakából. Angol, egyedülálló hajadon, a női lelkek és lelkészek nagy ismerője, kiváló megfigyelőképességgel és jól felvágott nyelvvel. Ő Jane Austen, akinek népszerűsége halála után bő 200 évvel még mindig töretlen. Jane-t – némi túlzással – mindenki ismeri vagy legalábbis ezt állítja magáról. Némi nyomozás után persze sok esetben kiderül, hogy az illető soha nem olvasott tőle egyetlen sort sem, csak látta egy (vagy több) regénye filmes adaptációját. Vegyük például a Büszkeség és balítéletet. Toronymagasan ez a legnépszerűbb regénye és a belőle készült hatrészes BBC adaptáció is évtizedes közönségkedvenc. Persze ehhez nagyban hozzájárult Colin Firth vizes inge és gondos érdeklődése a főhősnő családjának hogylétéről. Lássuk be, Darcy és Elizabeth párbeszédei az Austen-univerzum legszórakoztatóbb jelenetei – a mindig merev földbirtokosból senki sem képes oly kiválóan gúnyt űzni, mint Miss Bennet. Éles nyelvért Emma Woodhouse-nak sem kell a szomszédba futnia, de korántsem oly elmés, mint fent említett társnője, sőt, sokkal inkább önhitt és némiképp neveletlen, akit mikrokörnyezete hiányosságai ellenére is császárnőként kezel. Engedékeny neveltetése lehet mindennek a legfőbb okozója – de hát mit tehet egy oly aggodalmaskodó apa, mint amilyen Emmáé, főleg, ha idejekorán elveszíti gyermekei édesanyját? Nos, míg az Emmában az apa figurája féltőn csüng két leányán, addig a Meggyőző érvekben korántsem tapasztalunk efféle gondosságot. Sir Walter Elliotból hiányzik mindennemű szülői gondoskodás, ő csupán egy embert figyel aprólékos gondossággal: önmagát. Leánya, Anne, az egyetlen Austen-hősnő, aki már találkozott az igaz szerelemmel, de elveszítette azt. A regény legnagyobb kérdése, hogy képes-e újra megszerezni az imádott férfi bizalmát?
A bizalom kérdése nem csupán férfi-nő, hanem szülő-gyermek és baráti viszonylatban is feltűnik Austen könyveiben. Az Értelem és érzelem egyik női karaktere, Lucy Steele talán túlságosan is bizalmaskodó Elinor Dashwooddal, a regény egyik női főszereplőjével. Elinor kényes helyzetben van, hiszen szerelmes Edward Ferrars-ba, aki titkon Lucy vőlegénye… ez az a Jane Austen kötet, ahol semmi nem az, aminek látszik, és az egyetlen, ahol egy kimondottan negatív női szereplő mégis eléri célját. Austen regényeiben a női szereplők egész arzenáljával játszik, akad köztük humoros, okos, éles nyelvű, hisztérikus, bájos, sőt, kimondottan sótlan is, mint például a Mansfield park főhősnője, Fanny Price. Aki csak ismeri a történetét, biztosan eljátszott már a gondolattal, hogy mit lett volna, ha Fanny mégiscsak Henry Crawfordot választja Edmund helyett? Nos, ez a kérdés megválaszolatlan marad, de mi, olvasók, talán szórakoztatóbbnak találnák ezt a filozofikus regényt. Austen legnagyobb fricskája azonban nem ez, hanem A klastrom titka. Catherine Morland 17 éves naivája valóban nem főhősnőnek született, de Jane Austen tolla bárkit azzá tehet. Egyetértenek velem?
